Mivel a sorozat korábbi részeihez sajnos nem volt
szerencsém, ha megengeditek, nem annyira azt fogom a teszt középpontjába
állítani, hogy a széria ezen része miben más, mint a korábbi epizódok. Inkább
arra fogom fektetni a hangsúlyt, hogy nekem mint „friss” Xbox-osnak (tavasz óta
van konzolom), mit tudott nyújtani.
Kezdjük rögtön a legelején: szinte azonnal a Forza 3
megjelenése után, a Budapest Game Show 2009 keretén belül volt alkalmam először
kipróbálni a játékot, igaz, akkor csak néhány kör erejéig. Azt már akkor
megállapítottam, hogy ez bizony egy nagyon jó darab, hiszen már akkor, pár perc
játék után is látszott, hogy nagyon egyben van az egész.
Most azonban mégis volt bennem egy kis félsz. Hogy miért?
Egyszerű oka van: a játékkiállításon kormánnyal játszottam a játékot, most
viszont - lévén, hogy nekem csak PC-s kormányom van - kontrollerrel kellett
elkezdenem a győzelmek gyűjtögetését. Márpedig egy kontrollerről sok mindent el
tudtam képzelni, csak azt nem, hogy vezetni is rendesen lehet vele. Lássuk, mi
sült ki a dologból!
Azt már most az elején leszögezem, hogy alapvetően
kellemesen csalódtam. Sokkal jobb élményben volt részem, mint amire előzetesen
számítottam. Ugyanakkor az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy bármennyire is
jó és egyszerű kontrollerrel irányítani egy autós játékot, még mindig nem
ugyanolyan pontos és precíz, mint egy kormány.
Na de elég is a fecsegésből, lássuk, milyen lett maga a
játék! Alapvetően ugye egy szimulátorral van dolgunk, amelyben mindenféle vad
és egzotikus autókkal kell a világ különböző pontjain versenyeznünk, hogy végül
minden szériában mi bizonyuljunk a legjobbnak. (Természetesen konzolon a
szimulátor nem ugyanazt jelenti, mint PC-n, de ez nem von le semmit a játék
érdemeiből, itt bizony tényleg komoly kihívás elé néznek a játékosok.)
Már csak azért sem lesz könnyű dolgunk, mert a Forza 3-ban
elképesztő mennyiségű versenyen kell túlverekednünk magunkat. E tekintetben két
részre van bontva a játék: egyfelől elindulhatunk önálló minibajnokságokban,
amikből összesen 220 darab van. Ezek változó számú versenyből állnak: van,
amely kevesebbet, de van olyan is, ami több futamot tartalmaz. Sőt, vannak
hosszú távú versenyek is, ezek egy része meghatározott számú körből áll, míg
másik részükön egy bizonyos távolságot kell megtennünk. Másfelől pedig van a
játéknak egy bajnokság része is, ahol egy naptárban megjelölt eseményeken
indulhatunk el. A játékmódok tekintetében egyébként kissé egysíkú a játék,
hiszen a versenyek döntő többsége sima körverseny, de lesz majd néhány
gyorsulási- és oválverseny is, plusz a hosszú távú versenyek.
Karriermód nincs a játékban, a Forza 3 nem erről szól. Itt a
lényeg nem a körítésen van, hanem azon, hogy a játék minél nagyobb élményt
nyújtson a játékosoknak. Ettől függetlenül persze egyengethetjük sofőrünk
útját, hiszen a futamok után nem csak pénzt kapunk, hanem XP-t is, amivel
fejlődik karakterünk.
Autók tekintetében ugyanolyan változatosság (sőt...)
jellemzi a játékot, mint a versenyek számának tekintetében. Összesen 53 gyártó
408 modellje kapott helyet a Forza Motorsport 3-ban, ami egészen elképesztő
szám. Ezek között megtalálható a hétköznapi, átlagos utcai autóktól elkezdve
(pl. Renault, Peugeot, Ford, stb.) a komoly sport- vagy izomautókon át a legegzotikusabb
modellekig (pl. Bugatti Veyron, Audi R8, Le Mans-i prototípusok, stb.) minden.
A kocsik összesen 10 kategóriára vannak osztva (F-E-D-C-B-A, S, R3-R2-R1): az
'F' a leggyengébbeket jelöli, míg az 'R1' a legdurvább gépszörnyeket. Az autók
besorolásának számos más szempontból is jelentősége van, hiszen egyrészt minél
magasabb osztályba tartozik egy jármű, annál drágább, másrészt pedig a
versenyszériák is ezen kategóriák mentén vannak csoportosítva.
Megvásárolt (és megnyert) verdáinkat természetesen
tuningolhatjuk is, mind teljesítmény tekintetében, mind pedig vizuális téren.
Mindkét terület rendkívül részletesen ki van dolgozva a játékban: a
teljesítménytuning az autó bármely részét érintheti, kezdve a motordugattyúktól
egészen a felfüggesztésig (tényleg nagyon sok lehetőségünk van, ugyanakkor
azoknak sem kell megijedni, akik kevésbé vannak otthon ezen a téren, ugyanis
arra is van lehetőségünk, hogy a gép automatikusan fejlessze autónkat). A
vizuális tuning legalább ilyen sokrétű: számos szín és matrica közül
választhatunk, ráadásul minden vinyl-t teljesen testre szabhatunk (mozgatás,
méretváltoztatás, forgatás, nyújtás, stb.).
Azt hiszem, senki nem lepődik meg, ha azt mondom, a
versenypályák tekintetében is majdnem emberfelettit alkot a Forza 3. Összesen
22 pálya szerepel a játékban, ami azt jelenti, hogy - köszönhetően egy-egy
helyszín többféle vonalvezetésének - nem kevesebb, mint 102 különböző
aszfaltcsíkon mérhetjük majd össze tudasánkut az ellenfelekkel. A helyszínek
között találhatunk számos ismert, és kevésbé ismert pályát. Versenyezhetünk
például Silverstone-ban, Le Mans-ban, a híres-hírhedt Nordschleife-n, vagy
éppen Suzuka-ban.
És akkor még nem beszéltünk a DLC-kről, amelyek jó néhány
autóval és pályával bővítik az egyébként is bődületes repertoárt!
A grafikára semmilyen téren nem lehet panaszunk. Az autók a
megszólalásig hasonlítanak az eredeti modellekre, mind kívülről, mind belülről.
A kocsik törnek is (beállíthatjuk, hogy legyen-e törés, vagy sem, és ha igen,
akkor csak látványban tekintetében sérüljenek-e a járművek, vagy legyen-e
hatása a teljesítményre is), amik szintén jól néznek ki. Egy-egy durvább
verseny után bizony alaposan le lesz strapálva a versenygépünk.
A pályák is rendkívüli részletességgel vannak kidolgozva.
Minden helyszín pont olyan, mint az eredeti, bővelkednek tereptárgyakban, és a
közönség is egészen jól fest. Effektekből sajnos nincs túl sok, de azok kellően
jól néznek ki.
A grafika tekintetében egyetlen negatívumot tudnék felhozni,
nevezetesen azt, hogy váltáskor a sofőrünk ugyanúgy két kézzel markolja a
kormányt, mint máskor. Azért egy ilyen kaliberű játék esetében ezt illett volna
tisztességesen kidolgozni.
A zenét és a hangokat is csak dicsérni lehet. A játék alatt
különféle válogatott számok szólnak (ezt az opciót egyébként ki is kapcsolhatjuk),
amelyek viszonylag változatosak is, a repertoár többféle stílusból lett
összeválogatva. Ami a kocsikat illeti, természetesen minden autónak saját,
egyedi motorhangja van, ami szinte pont olyan, mint az eredeti. Az effektek
terén sincs ok a szomorkodásra, ha ütközünk, élethű csattanást fogunk hallani,
és jól hallhatóan törik majd meg a kaszni; ha kicsúszunk a pályáról, halljuk
majd a felverődő kavicsokat; egy-egy elfékezésnél csikorognak a fékek; a
megcsúszásoknál sivítani fog az égő gumi; és így tovább.
A fizika egyébként igen jól sikerült, minden autó másként
viselkedik, amire számos tényező van hatással: az autó súlya, hogy első-,
hátsó- vagy összkerék hajtású-e, a motorháztető alatt dolgozó lóerők száma, stb.
Ezen túlmenően az egyes útfelületek között is érezhető a különbség, hiszen az
aszfalton tökéletesen tapadnak a kocsik, de amint elhagyjuk a pályát, és
kicsúszunk a fűre vagy a sóderágyba, azonnal utasnak fogjuk érezni magunkat a
volán mögött. Ilyenkor a versenygép elkezd sodródni, és alaposan fel kell kötni
a gatyánkat, ha el szeretnénk kerülni az ütközést, és vissza szeretnénk
evickélni a pályára.
Egy negatívumot emelnék ki. Amikor elhagyjuk a pályát,
olyankor a gép - megelőzendő, hogy levágjuk a kanyarokat, és ezáltal jogtalan
előnyhöz jussunk - szinte állóra lassít minket, tulajdonképpen 1-2 másodperc
alatt. A cél természetesen támogatandó, hiszen nem szép dolog csalni.
Ugyanakkor ez a megoldás (a hirtelen lassulás) egyrészt nagyon bénán néz ki,
másrészt pedig sokszor előfordul ez az eset olyankor is, amikor nem szándékosan
vágunk át egy kanyart, hanem mert alaposan elfékeztük magunkat. Még egyszer
hangsúlyozom, maga az alap elképzelés nem lett volna rossz, de a megvalósítást
máshogy kellett volna megoldani. (Természetesen nem minden egyes apró
pályaelhagyásnál csinálja ezt a gép, de amikor kicsúszunk, és nagy sebességgel
próbálunk továbbhajtani, akkor szinte mindig.)
A mesterséges intelligencia - sok más autós játékkal
ellentétben - itt egészen jól sikerült. Ellenfeleink nem buták, de nem is legyőzhetetlenek.
Védekeznek és támadnak, küzdenek a helyekért, néha ránk legyeznek, máskor
kicsit meglökdösnek minket, hátha hibára tudnak kényszeríteni.
Egyébként a nehézség is jól van kiegyensúlyozva. A
legkönnyebb szint tényleg az abszolút kezdőknek való, akik még életükben nem
láttak autós játékot. Normál nehézség mellett már van kihívás, ellenfeleinket
nem lesz egyszerű feladat legyőzni, ugyanakkor nem is lehetetlen. Az igazi
profiknak pedig a nehezebb fokozatok valók, ahol bizony minden egyes pozícióért
és helyezésért nagyon keményen meg kell küzdeni.
Összességében a Forza 3 nagy meglepetés volt számomra, és
egyértelműen kijelenthető, hogy ez az eddigi legjobb játék versenyjáték, ami a
Microsoft masinájára megjelent. Nem csak tartalomban, de minőségben is
könnyedén maga mögé utasít mindent, ez nem is kérdés.